OTDK Egerben - beszámoló
A lassan hatvan éves múltra visszatekintő tudományos diákköri mozgalom idén XXX. alkalommal rendezte meg Jubileumi Országos Tudományos Diákköri Konferenciáját, melyre az intézményi TDK jelölés alapján az osztatlan egyetemi, főiskolai és a BA, Bsc, MA, Msc képzésben részt vevő hallgatók, valamint a 2009-2011 években végzettek pályázhattak.
A Humán Tudományi (Bölcsész) Szekciónak az egri Eszterházy Károly Főiskola adott otthont április 18. és 20. között.
Takács József, Szkárosi Endre tanár urakkal, illetve Dombi Anikó doktorandusz-társammal az egri rendezvényt látogattuk meg. Takács tanár úr zsűritagként („Modern nyelvek kultúrája” szekció), illetve témavezetőként is részt vett a konferencián, míg Szkárosi tanár úr több dolgozat opponense volt.
A Humán Tudományi Szekciót további 14 tagozatra osztó konferencián Marinetti 1931-es, a Magyar Tudományos Akadémián elhangzott botrányos előadásától kezdve a „Szerelem mint vallás Stendhal műveiben” témáján, illetve a nápolyi dialektus magánhangzórendszerén keresztül Casanova divat-szakértelméig mindenfélébe bepillanthatott a kíváncsi laikus, vagy épp hozzáértő hallgatóság. A paletta rendkívül sokszínű volt.
A konferencia fényét nekünk, olaszosoknak külön is emelte, hogy, beküldött dolgozatuk alapján, egyetemünk két MA-s olasz szakos hallgatója is kijutott a rendezvényre, ahol szerepelhettek előadásaikkal: mégpedig Varga Luca és Berényi Márk.
Luca témavezetője Takács tanár úr volt, aki a zsűriben hallgatta diákja előadását, a „Modern Nyelvek Kultúrája” szekcióban. Luca az 1968-as cataniai diákmozgalomról beszélt, bemutatva az olaszországi egyetemfoglalásokat, illetve külön kiemelve az országos szintű eseményekre reflektáló cataniai diákmozgalom eseményeinek ismertetését. Luca színes és érdekes előadásának további hangsúlyt adott a két cataniai, egykori diákmozgalmi aktivistával készült interjúja, melyet olaszországi ösztöndíja során készített. A beszámolók, ahogyan azt a főpróba során is hallhattuk, láthattuk, értékes információkkal szolgáltak a cataniai ’68 kulturális és politikai hátteréről.
Márk is felkészülten érkezett a konferenciára. Az „Olasz és spanyol irodalom” szekcióban Dante Isteni Színjátéka kapcsán a Pokol XXVI. énekéről, illetve annak jelentősebb olvasatairól beszélt, három csoportra osztva az éneket elemző irodalmárok (Padoan, Nardi, Barbi, De Sanctis, stb.), illetve filozófusok (Bendetto Croce, Giovanni Gentile) interpretációit igen, de ez csak két csoport! . Előadásának, dolgozatának fő célja a különböző jelentősebb olvasatok kapcsán felmerülő esetleges problémák, valamint értelmezésbeli kérdések bemutatása, összehasonlítása, valamint a dantei Ulixes erkölcsisége, tudása, illetve tudásvágya egymáshoz való viszonyának tanulmányozása volt. Határozott, szerethető fellépésével, az előadást követő kisebb vita ellenére sikerült az előkelő harmadik helyezést megszereznie.
A jól szervezett, átlátható konferencia, a nagyszámú részvétel, a jó hangulatú fogadások és a szünetekben tett napfényes, tavaszi séták Eger belvárosában, felejthetetlen élménnyé tették ezt a három napot.
A Humán Tudományi (Bölcsész) Szekciónak az egri Eszterházy Károly Főiskola adott otthont április 18. és 20. között.
Takács József, Szkárosi Endre tanár urakkal, illetve Dombi Anikó doktorandusz-társammal az egri rendezvényt látogattuk meg. Takács tanár úr zsűritagként („Modern nyelvek kultúrája” szekció), illetve témavezetőként is részt vett a konferencián, míg Szkárosi tanár úr több dolgozat opponense volt.
A Humán Tudományi Szekciót további 14 tagozatra osztó konferencián Marinetti 1931-es, a Magyar Tudományos Akadémián elhangzott botrányos előadásától kezdve a „Szerelem mint vallás Stendhal műveiben” témáján, illetve a nápolyi dialektus magánhangzórendszerén keresztül Casanova divat-szakértelméig mindenfélébe bepillanthatott a kíváncsi laikus, vagy épp hozzáértő hallgatóság. A paletta rendkívül sokszínű volt.
A konferencia fényét nekünk, olaszosoknak külön is emelte, hogy, beküldött dolgozatuk alapján, egyetemünk két MA-s olasz szakos hallgatója is kijutott a rendezvényre, ahol szerepelhettek előadásaikkal: mégpedig Varga Luca és Berényi Márk.
Luca témavezetője Takács tanár úr volt, aki a zsűriben hallgatta diákja előadását, a „Modern Nyelvek Kultúrája” szekcióban. Luca az 1968-as cataniai diákmozgalomról beszélt, bemutatva az olaszországi egyetemfoglalásokat, illetve külön kiemelve az országos szintű eseményekre reflektáló cataniai diákmozgalom eseményeinek ismertetését. Luca színes és érdekes előadásának további hangsúlyt adott a két cataniai, egykori diákmozgalmi aktivistával készült interjúja, melyet olaszországi ösztöndíja során készített. A beszámolók, ahogyan azt a főpróba során is hallhattuk, láthattuk, értékes információkkal szolgáltak a cataniai ’68 kulturális és politikai hátteréről.
Márk is felkészülten érkezett a konferenciára. Az „Olasz és spanyol irodalom” szekcióban Dante Isteni Színjátéka kapcsán a Pokol XXVI. énekéről, illetve annak jelentősebb olvasatairól beszélt, három csoportra osztva az éneket elemző irodalmárok (Padoan, Nardi, Barbi, De Sanctis, stb.), illetve filozófusok (Bendetto Croce, Giovanni Gentile) interpretációit igen, de ez csak két csoport! . Előadásának, dolgozatának fő célja a különböző jelentősebb olvasatok kapcsán felmerülő esetleges problémák, valamint értelmezésbeli kérdések bemutatása, összehasonlítása, valamint a dantei Ulixes erkölcsisége, tudása, illetve tudásvágya egymáshoz való viszonyának tanulmányozása volt. Határozott, szerethető fellépésével, az előadást követő kisebb vita ellenére sikerült az előkelő harmadik helyezést megszereznie.
A jól szervezett, átlátható konferencia, a nagyszámú részvétel, a jó hangulatú fogadások és a szünetekben tett napfényes, tavaszi séták Eger belvárosában, felejthetetlen élménnyé tették ezt a három napot.
Papp Eszter
A 2011. évi, Egerben megrendezésre került XXX. Jubileumi OTDK nagyon jó hangulatban és kiváló pályamunkák bemutatása mellett zajlott le.
Bár kritikaként lehetne felróni bizonyos kezdeti nehézségeket, mint például az előzetes tájékoztatás hiányát az előadások időpontjai vagy éppen a szállásfoglalás tekintetében, mindenképpen dicséret illeti meg a szervezőket a helyben történő események gördülékeny lebonyolításáért. Helyben nagyon pontos információkkal tudtak szolgálni a lebonyolításért felelős, egyébként rendkívül udvarias főiskolai hallgatók.
A szervezés gördülékenysége mellett mindenképpen megemlítendő annak eleganciája. Minden bizonnyal jó választás volt a Hotel Eger impozáns és tágas konferenciatermében megrendezni a nyitó-, illetve záróünnepséget. Örömtelinek találtam, hogy a nyitóünnepséget egy olyan nagyhírű történész is megtisztelte tudományos előadásával, mint Romsics Ignác, aki a XX. századról kívánt átfogó képet nyújtani, különös tekintettel annak oktatáspolitikai irányzataira. A témát egyértelműen az oktatást érintő átalakítások tették aktuálissá, ám a történész által felvázolt jövőkép némiképp borúsnak bizonyult.
Az általam meghallgatott előadások nagyon színvonalas pályamunkákról árulkodtak. Olasz szakos hallgatóként nagy örömömre szolgált, hogy az ország különféle pontjairól sok olasz szakosos hallgató mutatott be pályamunkát. Jónéhány olaszos hallgatótársam képviselte a romanisztikának ezen ágát mind a „Modern nyelvek kultúrája“ szekcióban, mind pedig a „Romanisztikai nyelvészet“ szekcióban. Némi szomorúsággal töltött el ugyanakkor, hogy a két évvel ezelőtti OTDK-hoz képes sokkal kevesebb hallgató mutatta be az előzetesen elküldött pályamunkáját az összevont „Olasz-spanyol irodalom“ szekcióban. Míg két évvel ezelőtt Szegeden két napon keresztül folyt az említett szekció ülése, addig erre idén elég volt egyetlen délután, mindösszesen hét hallgató előadásával. Külön sajnálom, hogy az említett hét hallgató előadásából csupán három foglalkozott az olasz irodalommal. Kijelenthető, hogy ez rossz arány. Ezen a ponton fejezném ki nemtetszésemet az olasz, illetve a spanyol irodalmi előadások összevonásának gyakorlata miatt. Már a 2009. évi XXIX., Szegeden megrendezett OTDK alkalmával is tapasztaltam, hogy nehezen működik egy ilyen összevont szekciónak az ülése. A hallgatók nem jártasak a másik nyelv irodalmában. Nem igazán tudnak hozzászólni, márpedig az OTDK lényege nem utolsó sorban a hallgatók közötti párbeszéd előmozdítása is volna. Nem egyértelmű, hogy a zsűritagok miként tudják objektív módon megítélni a másik nyelv egy-egy irodalmi alakjáról vagy annak művéről előadó hallgató felkészültségét. És persze nem egyértelmű, hogy miféle kritériumok alapján lehetséges például egy Vincenzo Montiról és egy Carlos Fuentesről szóló előadás összehasonlítása, hogy két példát hozzak kifejezetten az idei szekcióülésről. Az a tény, hogy az adott irodalmi személyiségek térben és időben távol esnek egymástól, áthidalható probléma, de a nyelv és a kulturális beágyazottság különbsége már nagyobb gondot okozhat a zsűritagoknak és a hallgatóknak egyaránt.
Mindent összevetve nagyon kellemes élménnyel lettek gazdagabbak mindazok, akik részt vettek az idei OTDK-n, akár előadóként, akár zsűritagként, vagy éppen kísérőkén voltak is jelen. Végezetül nagyon fontosnak tartom kiemelni az OTDK közösségformáló erejét. Személyes tapasztalat útján kijelenthetem, hogy a pályamunka elkészítése, a konferencia tanszéki fordulója és általánosságban véve a felkészülési időszak emberileg közelebb tudja hozni egymáshoz a pályázó hallgatókat, egy adott tanszék oktatóit és a Tudományos Diákkör tagjait. Ezúton is szeretném megköszönni mindazoknak a segítségét, akik segítettek engem a felkészülésben. Külön megköszönöm témavezetőm, Dr. Nagy József, valamint Dr. Takács József és Dr. Szkárosi Endre Tanár Urak, a PhD hallgatók és az egész Tudományos Diákkör segítségét és tanácsait.
Bár kritikaként lehetne felróni bizonyos kezdeti nehézségeket, mint például az előzetes tájékoztatás hiányát az előadások időpontjai vagy éppen a szállásfoglalás tekintetében, mindenképpen dicséret illeti meg a szervezőket a helyben történő események gördülékeny lebonyolításáért. Helyben nagyon pontos információkkal tudtak szolgálni a lebonyolításért felelős, egyébként rendkívül udvarias főiskolai hallgatók.
A szervezés gördülékenysége mellett mindenképpen megemlítendő annak eleganciája. Minden bizonnyal jó választás volt a Hotel Eger impozáns és tágas konferenciatermében megrendezni a nyitó-, illetve záróünnepséget. Örömtelinek találtam, hogy a nyitóünnepséget egy olyan nagyhírű történész is megtisztelte tudományos előadásával, mint Romsics Ignác, aki a XX. századról kívánt átfogó képet nyújtani, különös tekintettel annak oktatáspolitikai irányzataira. A témát egyértelműen az oktatást érintő átalakítások tették aktuálissá, ám a történész által felvázolt jövőkép némiképp borúsnak bizonyult.
Az általam meghallgatott előadások nagyon színvonalas pályamunkákról árulkodtak. Olasz szakos hallgatóként nagy örömömre szolgált, hogy az ország különféle pontjairól sok olasz szakosos hallgató mutatott be pályamunkát. Jónéhány olaszos hallgatótársam képviselte a romanisztikának ezen ágát mind a „Modern nyelvek kultúrája“ szekcióban, mind pedig a „Romanisztikai nyelvészet“ szekcióban. Némi szomorúsággal töltött el ugyanakkor, hogy a két évvel ezelőtti OTDK-hoz képes sokkal kevesebb hallgató mutatta be az előzetesen elküldött pályamunkáját az összevont „Olasz-spanyol irodalom“ szekcióban. Míg két évvel ezelőtt Szegeden két napon keresztül folyt az említett szekció ülése, addig erre idén elég volt egyetlen délután, mindösszesen hét hallgató előadásával. Külön sajnálom, hogy az említett hét hallgató előadásából csupán három foglalkozott az olasz irodalommal. Kijelenthető, hogy ez rossz arány. Ezen a ponton fejezném ki nemtetszésemet az olasz, illetve a spanyol irodalmi előadások összevonásának gyakorlata miatt. Már a 2009. évi XXIX., Szegeden megrendezett OTDK alkalmával is tapasztaltam, hogy nehezen működik egy ilyen összevont szekciónak az ülése. A hallgatók nem jártasak a másik nyelv irodalmában. Nem igazán tudnak hozzászólni, márpedig az OTDK lényege nem utolsó sorban a hallgatók közötti párbeszéd előmozdítása is volna. Nem egyértelmű, hogy a zsűritagok miként tudják objektív módon megítélni a másik nyelv egy-egy irodalmi alakjáról vagy annak művéről előadó hallgató felkészültségét. És persze nem egyértelmű, hogy miféle kritériumok alapján lehetséges például egy Vincenzo Montiról és egy Carlos Fuentesről szóló előadás összehasonlítása, hogy két példát hozzak kifejezetten az idei szekcióülésről. Az a tény, hogy az adott irodalmi személyiségek térben és időben távol esnek egymástól, áthidalható probléma, de a nyelv és a kulturális beágyazottság különbsége már nagyobb gondot okozhat a zsűritagoknak és a hallgatóknak egyaránt.
Mindent összevetve nagyon kellemes élménnyel lettek gazdagabbak mindazok, akik részt vettek az idei OTDK-n, akár előadóként, akár zsűritagként, vagy éppen kísérőkén voltak is jelen. Végezetül nagyon fontosnak tartom kiemelni az OTDK közösségformáló erejét. Személyes tapasztalat útján kijelenthetem, hogy a pályamunka elkészítése, a konferencia tanszéki fordulója és általánosságban véve a felkészülési időszak emberileg közelebb tudja hozni egymáshoz a pályázó hallgatókat, egy adott tanszék oktatóit és a Tudományos Diákkör tagjait. Ezúton is szeretném megköszönni mindazoknak a segítségét, akik segítettek engem a felkészülésben. Külön megköszönöm témavezetőm, Dr. Nagy József, valamint Dr. Takács József és Dr. Szkárosi Endre Tanár Urak, a PhD hallgatók és az egész Tudományos Diákkör segítségét és tanácsait.
Berényi Márk